A belső kozmetikához tartozik az egészséges alvás is. Az alvás biológiai szükségszerűség. Egyszersmind azonban nagy segítőnk is egészségünk és szépségünk fogyatékosságainak helyrehozásában. Maga a jó és bőséges alvás fiatalít és szépít; így megteremti az alapját az eredményes kozmetikai kezelésnek.
Az alvás és az ébrenlét épp úgy része a természet harmóniáját biztosító ellentéteknek, mint az apály és a dagály, vagy a fény és az árnyék. Ha az alvás mindig ritmikus harmóniában követi az ébrenlétet, akkor egész nap frissek és derűsek vagyunk, megvan a munkakedvünk, jól érezzük magunkat, örülünk az életnek.
Heinrich Heine mondta egyszer: „Az alvás remek találmány”.
Egészséges alvás közben a test új energiákat halmoz föl, az akkumulátor ismét feltöltődik. Ha ez hosszabb időn át hiányosan megy végbe, szükségszerűen zavarok és kudarcok támadnak. Ezt pedig okvetlenül meg kell előzni.
Netán ön is azok közé a szenvedők közé tartozik, akik félnek az ágytól, akik örökösen rettegnek az éjfél és a pirkadat közötti gyötrelmes éber óráktól? Sajnos számtalan ilyen eset van. Ezeken segíteni kell. Hadd következzék itt néhány bevált, általános érvényű tanács:
- Csakis jól kiszellőztetett szobában aludjék. Szabad szombatján és vasárnap engedélyezzen magának egy rövid déli alvást. Ezek a percek kamatostul, sőt kamatos kamatostul térülnek meg egészségében.
- Ne forduljon altatókhoz; szedésük könnyen szenvedéllyé válik, s így olyan végtelen láncolathoz vezet, amely végül is a kívánt hatás nélkül marad, sőt káros következményekkel jár az egészségére.
- Lefekvés előtt tegyen rövid, tempós sétát.
- Este ne egyék nehéz, túl zsíros ételeket.
- Készítse el magának ezt a nagyszerű „altatóitalt”: egy pohár jó meleg író vagy joghurt, amelyhez hozzákever egy evőkanálnyi tejport és édesítőnek ugyancsak egy evőkanálnyi mézet. Szükség esetén megteszi egy pohár macskagyökér- (valeriána) vagy kamillatea.
- Lefekvés előtt vegyen langyos fenyőtűfürdőt. Ha hideg a lába, segít a váltogatott forró-, illetve hidegvíz-lábfürdő is. A befejezés mindig hideg víz legyen.
- Törődjék bélműködésével. A legjobb, ha beszél az orvosával, ő megvizsgálja az esetleges rendellenesség okát, és orvosolja.
- Erős kávé és sötét tea élvezete, különösen az esti órákban, káros. Ugyanez vonatkozik a nikotinra is. Ugye tudja, hogy a fokozott cigarettázásnak álmatlanság lehet a következménye?
- Olvasson valamilyen könnyű olvasmányt, amely eltereli figyelmét napi munkájáról.
Az ágya is oka lehet annak, ha nyugtalanul, rosszul alszik.
Gondoskodjék megfelelő fekhelyről. A testnek fel kell üdülnie az éjszakai fekhelyen. Korszerű lakásba aligha valók azok a hatalmas dunyhák, amilyenekkel valamikor, különösen faluhelyen lehetett találkozni. Ugyanez vonatkozik a derékaljra is, amelyben az ember szinte elsüllyed. Kétségtelen, van, aki szívesebben alszik puhán, s van, aki a kemény fekhelyet kedveli. Mindkét szélsőség alvászavart eredményezhet.
Túlságosan magas fejpárnák, ék alakú párnák is okoznak olykor álmatlanul töltött éjszakákat. Lehetőleg feküdjék laposan (kivéve, ha szívbeteg!), és Morpheus, az álom istene szeretettel veszi önt karjaiba!
Egy régi népi bölcsesség azt tartja: „Az ember fele életét az ágyban tölti, és a jó ágy a fél élet!” Ugyan ki volt az, aki megajándékozott bennünket - egy régi lexikon meghatározása szerint - ezzel a magasított, fekvő helyzetben különösen éjszakai pihenésre szolgáló fekvőhellyel? Nem tudja senki. Nem ismerjük azt a jótevőnket, aki elsőként tért aludni a kemény föld helyett előbb állati bőrökre vagy lombokra, később a föld fölé mesterségesen emelt állványra.
Az ágy alapformái, akár egyiptomi, asszír vagy görög eredetűek voltak, hasonlítottak egymáshoz. A görögök az ágyat először bronzból készítették, majd jávor- vagy mandulafából. Az ágy lábait elefántcsontból faragtatták. A rómaiak rafinált fényűzése olyan dísz-ágyakat talált ki, amelyek túlnyomórészt teknősbéka páncéljából készültek, és karthágói bíbortakarókkal, milétoszi vagy szardészi brokátokkal díszítették föl, pazarló módon. Ilyen kényelem csak a tehetőseknek jutott osztályrészül, a dolgozó embereknek meg kellett elégedniük szegényes szalmafekhellyel. De még ma is vannak olyan országok, ahol a legszegényebbek sosem ismerhetik meg az igazi ágy kényelmét.
A germánok a legrégebbi időkben fal melletti padokat vagy egészen egyszerűen a padlót használták arra, hogy nyugovóra állatbőröket és párnákat terítsenek rájuk. Csak a 8. században jutottak arra a gondolatra, hogy medvebőrüket állványra terítsék. Később a bőröket lombbal párnázták ki - készen volt a matrac.
A 14. század vége hozta magával a nagy családi ágyat, amelybe a „különösen érdemes” vendégeket is meginvitálták. Most már ismeretes volt a tollpárna is, a vászonhuzat és olykor még az igen értékes takaró is. A dunyha azonban csak a 18. században terjedt el.
Az álmatlanságnak számtalan különböző fajtáját és fokát ismerjük, ámde szerencsére ugyancsak rengeteg tanácsot és háziszert is ismerünk, amelyek ilyen vagy olyan esetben segíthetnek.
A legrégebben bevált szer a vérkeringés meggyorsítására - az ásítás. A jó, kiadós ásítás csaknem mindig együtt jár a tagok és a mellkas alapos megnyújtóztatásával. Ez a vért eljuttatja az erek legkülső elágazásaiba is, és a test fölélénkül, fölfrissül. Ezért van az, hogy már a természet is ásításra késztet bennünket, midőn alvásunkból fölébredünk. Ugyanez a tevékenység megkönnyíti elalvásunkat is.
Sok ember altatóként valamilyen olvasmányt kíván. Magától értetődően nem lehet szabályt fölállítani arra vonatkozóan, hogy erre a célra milyen könyvek a leginkább alkalmasak. Amelyik az egyiket álomba ringatja; a másikat talán fölizgatja. Egyébként alaptalan az a föltételezés, hogy az ágyban való olvasás káros. Ha jó a világításunk, semmi kifogás sem lehet ellene.
Némelyek, sajnos, testükkel kevesebbet törődnek, mint az autójukkal. Minden értelmes gépkocsivezető tudja, hogy motorját tönkreteszi, ha nyolcvan kilométeres sebességgel hajtva, hirtelen fékez. Az emberi szervezet legalább annyi kíméletet érdemel, mint a kocsi. Ha agyunkat ébrenlétünk utolsó pillanatáig teljes sebességgel dolgoztatjuk, nem várhatjuk el, hogy azonnal megtalálja az átmenetet a megfeszített erővel végzett tevékenységtől a nyugalmas alvásig. Meg kell tanulnunk annak a művészetét, hogy az eltelt nap benyomásai, élményei szelíden halkuljanak el bennünk, s észrevétlenül, afféle puha siklással érkezzünk át az álmok birodalmába.
A következő részben pedig a bőrünk ápolásával fogunk foglalkozni, hiszen:
„Mit ér a legszebb ruha, hogyha a legeslegszebb- a bőrünk-nem ápolt és egészséges?"
